Több a kérdésem, mint a válaszom. Hiszek abban, hogy a megfelelő kérdésekre az élet egy idő után válaszokat is ad, nem csak újabb kérdéseket. Próbálok figyelemmel „úton” lenni, még akkor is, mikor jobb lenne már megérkezni.

A tobzódó 21. századunkban, amikor a több és a nagyobb a jobb, fontosnak tartom az egyszerűséget. Mind a színházban, mind emberileg. A kettő amúgy is elválaszthatatlan. A csöndből és a figyelemből születnek meg azok a gondolatok, szavak és cselekvések, amelyek hozzám közel állnak. Próbálom a folyamatos változásban tetten érni az életet és magamat. Úgy gondolom, hogy a színházban a lehetetlen ellen kűzdünk folyamatosan: próbáljuk megragadni az örökké-múló pillanatot.